Ismerd meg a szellemvilágot, a szellemidéző szeánszok misztikus világát. De légy nagyon óvatos, mert a szellemidézés igen veszélyes, a túlvilág nem játszótér!
Őseink számára nem volt kérdéses a körülöttünk lévő, láthatatlan világ létezése. Az is tény, hogy emberek a világ kezdete óta mindig is kapcsolatot kerestek a szellemvilággal, az elhunytakkal. A mai civilizált világunkban viszont a legtöbb embernek vajmi kevés ismerete van a minket körülvevő, láthatatlan erők működéséről, ahogy az ártó szellemlényekről sem szólnak a napi hírek.
Az ősmagyar nép, szoros kapcsolatban állt a szellemvilággal, anno a sámánizmus szerint éltek. Úgy tartották, hogy a gyógyító táltosoknál is magasabb szinten lévő sámánok azok, akik képesek jóslatokat, üzeneteket közvetíteni az égiektől. Dobok és más eszközök segítségével kerültek hipnotikus révületbe, így fokozták a velük született, médiumi képességeiket.
Manapság azonban a spiritiszták más módon kommunikálnak az asztrális, vagyis fizikai test nélküli lényekkel. Íme, a legfontosabb tudnivalók erről a misztikus világról, amely Halloween, Samhain, Halottak napja idején még inkább a figyelem középpontjába került.
Vajon én is csak „bort iszok, de vizet prédikálok” ?
Nos, életem első szellemidéző szeánsza volt az az esemény, ahol én magam is megtapasztaltam, és átéltem életem legrémisztőbb élményét, mikor is a halál angyalával találkoztam, aki rám is akaszkodott!
Ez a végzetes, fájdalmas, ijesztő eseménysorozat meghatározta meg aztán a jövőmet, azt, aki ma vagyok:
mert akkor még tapasztalatlan és meggondolatlan tinédzserként úgy döntöttünk mi heten, barátok, hogy összeállunk és egy erdei faházban éjfélkor nekiállunk szellemet idézni.
Izgatottan vártuk az alkalmat, de nagyon – nagyon balul sült el a szeánsz! A bekövetkező végzetes eseményeknek az oka pedig az volt, hogy nem volt kellően felkészült a rituálét vezető spiritiszta hölgy. Azután az éjszaka után, igen rövid időn belül nem csak ez a hölgy, hanem még két barátom haltak meg közülünk. Rám pedig azon az estén akaszkodott az a hívatlan démon, akitől muszáj volt megszabadulnom, hogy életbe maradjak!
Ezért kezdtem kutakodni és egyre mélyebbre ásni magam az okkultizmusban, egyszerűen megoldást kellett találnom, hogy magam mentsem! Életben maradtam!
Azóta ez az én világom! Spirituális fejlődésemet azóta is tágítom tudatosan, és mára már 20 évnyi tapasztalat van mögöttem, sok száz/ezer vendégem hasonló élményeit is magamévá téve. Ebből adok most egy kis ízelítőt.
A szellemlények világa igen összetett, ami viszont biztos: mindenki energiát akar!
Világunkban mindent energiák mozgatnak, és minden arról szól, hogyan tudunk a legtöbb energiához jutni. A tökéletes egészséghez mindhárom szinten, szellemi, lelki és a fizikai, megfelelő energiaáramlással kell rendelkeznünk, mert ha elakadás következik be valahol, akkor azon az adott területen betegség támadja meg az embert. És mivel a test-lélek-szellem összekapcsolódik, ezért kölcsönösen hatással vannak egymásra, jó és rossz értelemben is.
Az energia tehát maga az egészség, és maga az élet! Nincs ez másképp a szellemlények világában sem, ők is energiából táplálkoznak, és ezt mindenáron meg akarják kapni, akár az ember testének elpusztításával és lelkének leigázásával.
Biztos hallottál már te is a megszálló lelkekről. Kétféle lehetnek. Egyrészt gonosz emberek hagynak itt maguk után egy olyan kisugárzást, amely ragaszkodik a földi élethez, mellyel egy olyan identitást hoznak létre, amelyik keres magának egy gazdatestet, amiből aztán végnélkül képes táplálkozni, energiát meríteni, napról napra megbetegítve, majd végül akár el is pusztítva a gazdatestet. Másrészt pedig, vannak a már fentebb említett démoni megszállók, akik például egy rosszul sikerült szellemidézés következménye által jutnak át.
De vajon mi a céljuk velünk, élőkkel, emberekkel?
Ami a legfontosabb, meg kell tudakolni kapcsolatteremtésüknek, ittlétüknek az okát. E szerint, megkülönböztetünk ártó, illetve segítő szándékú szellemeket. Nagyon nem mindegy hogy melyik csapatban játszik a váratlan vendégünk!
Manapság ugyanis a különféle filmek, és amatőr cikkek hatására divatossá vált az otthoni, kókler szellemidézés, aminek akár tragédia is lehet a vége. Sokan házilag, családi vagy baráti körben szeretnék felvenni a kapcsolatot valamelyik elhunyt szerettükkel, de sajnos könnyen előfordulhat, hogy az idézés során a kedves nagypapa helyett valamiféle rossz, ártó entitást hívnak be az életükbe.
Egy ilyen amatőr, és a leggyakrabban balul véget érő szellemidézés során a gonosz identitások megszállják a velük kapcsolatba kerülő embert, hogy annak az energiáiból táplálkozzon, hogy minél tovább itt maradhassanak a földi szférában. A végletekig képesek leszívni az ember fizikai testének energiáit, egyre csak lejjebb és lejjebb szintre juttatva azt.
A betegségek megjelenésével kezdődik, ami a teljes elpusztításig juthat el, azért, hogy a lélek továbbra is őket szolgálja az asztrális, túlvilági síkon.
Iszonyat sok veszélyt rejt egy meggondolatlanul, hozzáértés nélkülöző szeánsz alkalma, amely felbolygatja a szellemlények világát is.
Éppen ezért nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy szellemidézésbe mindig csak hozzáértő spiritiszta jelenlétében szabad belekezdeni! És nem elegendő, ha csupán valamilyen védelmi szimbólumot, például pentagrammát használnak. Csak szakember képes biztonságos védelmi burkot létrehozni, megnyitni a megfelelő kapukat, visszaküldeni a helyükre az idetévedt szellemlényeket, és bezárni számukra ezt az ajtót!
Asztal, tábla, sámli
a szellemidéző szeánszok legismertebb eszközei
A szellemidézés legismertebb eszközei ugyan ezek, de – szívből azt javaslom – csak szakavatott spiritiszta segítségével lehet problémamentesen használni szellemidéző szeánsz során.
Asztaltáncoltatás
Klasszikus módszer az asztaltáncoltatás, amikor a kör alakú asztalnál ülő résztvevők kezüket tenyérrel lefelé fordítva az asztallap fölé helyezik, és összeérintik a kisujjukat. Az így létrehozott élő kör energiája lesz a kapcsolat-felvételi csatorna a túlvilági lelkekkel. Az asztal megemelkedik, és a földhöz koppanó asztallábak válaszolnak a spiritiszta kérdéseire. Általában 1 koppanás jelzi az igent, a 2 pedig a nem választ.
Quija tábla
Kereskedelemben is kapható ez a kiegészítő, a beszélő táblának is nevezett Quija tábla, melyet sokan akár egyedül is használnak. Betűk és számok mellett egy csúsztatható kis lap is található a táblán, amelyre a szellemidéző finoman ráteszi a kezét. A lap állítólag megmutatja a feltett kérdésekre adott válaszokat, melyek a túlvilágról érkeznek. Mégpedig úgy, hogy a jelző tárgyat érintő kezek megállnak 1-1 betűn, amik szépen szavakká állnak össze. Nekem az az álláspontom erről a szellemidéző eszközről, hogy itt, nagyrészt a Quija tábla betűire suhanó kezek tulajdonosának az energiái azok, amik mozgatják a jelölő tárgyat, és nem a szellemvilágból érkezik a felelet.
3 lábú sámli
Hasonló a helyzet a szellemidézésnek egy szintén ismert közvetítő eszközével is, a háromlábú kis sámlival, melynek az egyik lábába helyezett ceruza az ami „leírja” a szeánsz során a kérdésekre adott válaszokat. Ez a lehetőség is csak akkor képes hitelesen működni, ha nem fogjuk meg a tárgyat, legfeljebb csak a sámli fölé helyezzük a kezünket.
Ezek után, milyen is a hiteles szellemidézés szerintem?
Tapasztalataim szerint, a szellemek üzeneteinek közvetítésére azt a módszert tartom a legjobbnak, amikor a lélek a szeánsz idejére „kölcsön veszi” a spiritiszta testét, abba beleszáll, és rajta keresztül válaszol. Viszont ez az érintkezési forma az eltávozott lelkekkel, iszonyat igénybe veszi ez a spiritiszta testét, óriási energiaveszteséggel jár részéről egy-egy ilyen alkalom.
A Londoni rémtörténetekből ismert, – mely az egyik kedvenc filmsorozatom, – Vanessa Ives testének megszállását láthatod ebben a jelenetben:
Más ezoterikus szakemberek is szintén hasonló állásponton vannak, korábban az egyik legismertebb filmet, a Ghost című alkotást tudtuk megemlíteni példaként. Azért meghatározó ez a film, mert a leghitelesebben képes átadni bárki számára, a spirituális világ egyik titokzatos, misztikus de mégis valós területét, a túlvilági „testkölcsönzést”.
Ha esetleg nem láttad eddig a Ghost című filmet, pár sorban most leírom, miért tartjuk ezt a filmet kicsit „dokumentumfilmnek”:
Ebben, az egyébként romantikus film kategóriás alkotásban, valóságszerűen tudták átadni, milyen is a „kölcsön-adás-vevése egy földi testnek”. Megjegyzem, Whoppy Goldberg a filmben alakított karakterének megszemélyesítéséért, Oscar díjat kapott! Tehát a sztori. Oda Mae, mondhatnánk, mint megélhetési álmédium, megjátsza vendégeinek, ahogy felveszi az elhunyt lelkekkel a kapcsolatot.
Majd ő maga retten meg, amikor váratlanul olyan hangokat hall meg egy szeánsz alkalmával, amit nem ő gerjeszt, hirtelen maga se érti, mi is történik.
A kezdeti közvetítés után, melyet az elhunyt férfi és szerelme között tett lehetővé, bevállalta, hogy a halott férfi lelke pár percre az ő testébe bújva még egyszer, utoljára érzékelhesse a fizikai világot. Nagyokat lehetett sírni a véges szerelem láttán, de a film népszerűségének igazi titka az volt, hogy milliónyi ember hitét erősített meg hitükben, abban, hogy igenis van túlvilági élet!
A filmbeli hirtelen, váratlan, értelmetlen halálesetet nézve, átélhetjük ahogy a testben lakozó lélek nem tudja/képes/akarja elfogadni a földi életből való eltávozását, és ahogyan küzd és viaskodik sorsa miatt, mert neki még itt van dolga, itt kell maradnia! Majd pedig ahogy belátja küzdelmének eredménytelenségét, és lassan elfogadja hogy mindenképpen távoznia kell a fénybe.
Pont emiatt szoktam én is hangsúlyozni, hogy a halál után 90 napig nem szabad megidézni az elhunyt lelkét, mert ezzel megzavarhatjuk a reinkarnációs folyamatában, és visszaránthatjuk a neki kijelölt útról. Ugyanis, amikor a fizikai testét elveszíti valaki, az asztráltest – vagyis a lélek – szembesül azzal, hogy neki itt a földön most ennyi volt a felvállalása, elindul tovább a maga útján, és nem gondol a visszatérésre.
Legtöbbször akkor szoktak itt ragadni, ha az őket gyászolók nem tudják elengedni és folyton visszasírják őket.
Ezek után remélem elfogadhatóbbá válik sokak számára, hogy miért nem szívesen vállalok túl gyakran ilyen típusú rituálét!
Saját szeánszaim legtöbbje is, felderítetlen gyilkosságok megoldása miatt valósultak meg. A rendőrség vagy az itt maradt családtagok kérésére, segítségére. Ilyen volt a Nyom nélkül című tv műsor is, melyben felvállaltan is közreműködtem a bűnesetek felderítésének menetében.
Spirituális nyomozásaimhoz az áldozat valamilyen személyes használati tárgya, vagy a fényképe segítette a kapcsolatfelvételt.
Tehát csakis magától az elhunyttól lehetett az információkat megismerni, az elkövető kilétéről és a gyilkosság okáról. Nagyon érdekes lehetőség az is, amikor nem ember által, hanem egy állat által kaptam emlékképet. Pl. volt olyan esetem, amikor is történt egy gyilkosság, de nem voltak szemtanúk. Az áldozatot megtalálták, és egyedül a háziállat látta az esetet, így a kutya segített megismerni az eseményeket.
De arra is volt több tapasztalatom, amikor maguk a holtak kezdeményezték a kapcsolatfelvételt, hogy én legyek a közvetítője egy fontos üzenetüknek. Gondolom mondanom se kell, hogy igen megrázó élménnyel jártak részemről. „Tanuló éveimben” pont az ilyen élmények világítottak arra rá, hogy mennyire fontos saját magam, és testem folyamatos kitisztítása és a számomra fontos élményekkel való feltöltése!
Azóta tudatosan veszem fel úgy és akkor a szellemvilággal a kapcsolatot, ha szükségét érzem a túlvilági segítségnek. Leggyakrabban párkapcsolati problémák megoldásában, legyen az leválás vagy egymásra találás, illetve és rontások megszüntetésében dolgozom együtt szellemekkel, akik mindig szívesen segítik élő rokonaik földi életét.
Halloween éjjelén kell a legprofibban végezni a szellemidézést, akkor amikor könnyedén lehet kapcsolatba kerülni a túlvilággal!
Samhain idején ugyanis maguktól nyílnak meg az égi átjárók, és az elhunytak lelke hazalátogat a szeretteihez, e módon élve a találkozás, illetve az elengedés lehetőségével. Ez az éjszaka a szellemek kavalkádja. Sokakban ébred fel ezidőben a másvilág iránti kíváncsiság, mely túlfűtött vakmerőséggel párosulva egy amatőr szellemidézéses szeánsz alkalmával, cudar, karmikus utóhatással is végződhet! Egyik szerencsétlenség éri a másik után azokat, akik kókler szellemidézésen vettek részt.
Betegségek sora, balesetek, munkahelyi nehézségek követik egymást feltűnően rövid időn belül. Ezeket az ártó energiákat nem egyszerű visszafordítani, ezt saját tapasztalatból mondom!
De azt is megértem, hogy miért történik sok ilyen eset! Sokan mindenáron választ és bizonyítékot próbálnak keresni a halál utáni életre. Ennek fő oka a félelem. A haláltól való félelem. Nem tudják elképzelni, hová leszünk, hogy hogyan lettünk a „semmiből”.
Hozzájuk van egy üzenetem:
„A halál az nem halál, hanem egy új élet kezdete”
A kereszténység előtti időben tökéletes szimbiózisban élt együtt az ember a természettel, így magától értetődő volt az élet és halál örökös körforgása.
Amikor valaki meghal, a lelke a fenti szférában a saját lélekcsoportjába kerül vissza, ahol már várják. Kielemzik a legutóbbi életét, mi az, amit jól csinált, és mi az, amit nem. Aztán a következő életben ugyanannak a léleknek csak egy része születik le a földre, csak egy szikrája, a lélek többi része fent marad, és onnan küld támogató sugallatokat, hogy az életfeladatát meg tudja valósítani.
Egykori szeretteink lélekrészei szintén segítenek bennünket odafentről, miközben lehet, hogy itt a földi életünkben is jelen vannak, egy másik, új szerepben.
éldául az elhunyt nagyszülőnk a gyermekünkként térhet vissza hozzánk, de közben föntről végig támogatja a saját útját és a miénket is. Ez nagyon érdekes és nyilván sokak számára nehezen elképzelhető. Tudni kell, hogy a lélekcsoportok nagyjából együtt vándorolnak, vagyis, akikkel most együtt élünk – szülők, szerelmek, barátok, szomszédok – azokkal mindig együtt éltünk, csak más korszakban.
És persze másféle kapcsolatban. Lehet, hogy egy korábbi életben édesanyánk volt a férjünk, hiszen a karma lényege, hogy tanuljunk, fejlődjünk és rendezzük egymással, amit kell.
Sokan épp azért akarnak szellemidézés során kapcsolatba kerülni egy elhunyt hozzátartozójukkal, mert szeretnének megbeszélni, rendezni vele valamit, amit életében nem sikerült. Ilyenkor igazán megható pillanatok tanúi lehetünk mi, spiritiszták.
