Jó pár évvel ezelőtt, Máté Kriszta műsorából, a Nyom nélkülből váltam a nagyobb közönség számára is ismertté. Ebben a sorozatban megoldatlan bűnesetek áldozatai után kutattunk, ill. rejtélyes bűnesetek körülményeinek tisztázásában vettem részt, mondtam el megérzéseimet, intuícióimat.
Talán azért is engem kérhettek fel a műsor szerkesztői, mert abban az időben számos felderítetlen bűnügyet sikerült feltárnom a rendőrséggel karöltve. Ami nem meglepő, az Amerikai Egyesült Államokban a hivatalos rendőri és egyéb szervek nyomozati munkája részeként régóta alkalmaznak spirituális szakértőket.
Magánnyomozó cégek is megkeresnek lopott ékszerek, autók megtalálása, vagy eltűnt emberek miatt.
De gyakran előfordul az is, hogy egy hozzátartozó keres meg, hogy segítsek nyomára bukkanni szerettének. Bár az utóbbi években inkább a párkapcsolati problémák megoldására specializálódtam, de néha még most is vállalok ilyen, vagy hasonló munkákat.
De hogy hogyan is zajlik egy ilyen munka, most megosztom veled.
Nem mindegy, hogy valaki önszántából megy el, és nem akarja, hogy nyomára leljenek, vagy amikor egy baleset vagy egy bűncselekmény miatt nem tud hazamenni. Mindkét esetben meg lehet találni az illetőt, de ha nem önként távozott, akkor ő maga is segíti a munkám, ha gondolati szinten próbál kapcsolatba lépni a hozzátartozókkal.
Ilyenkor a családtagok is gyakran kapnak éjszaka, álmok formájában üzeneteket, vagy lehetnek megérzéseik, bevillanhatnak nekik különféle képek. Ezek egyébként különálló képkockák, olyanok, mint a diafilmek. Nem egy folyamatot mutatnak, hanem csak pillanatfelvételeket. Képességeimnek köszönhetően már ennek tudatában ezeket az apró kockákat össze tudom rakni, esetleg felismerhetek helyszíneket, és logikai úton kikövetkeztethetem, hogy pontosan mi történt.
Nekem már egy fotó is sokat segít!
Szükségem van egy az eltűnt személy valamilyen tárgyára: egy fényképre, vagy ruhadarabjára, amely magán hordozza az illető energiáját. Mert a hozzánk tartozó holmikon nemcsak az ujjlenyomatunk hagyjuk ott, de rajta marad lelkünknek is valamiféle leképeződése. A fényképhez pedig hozzá sem kell érnünk, mégis rögzül benne az energiánk. Nem véletlen ugyanis, hogy az indiánok nem engedik, hogy lefényképezzék őket: azt mondják, a fotós ellopja a szellemüket.
Amikor valakiről felvétel készül, a kamera azokat a fénysugarakat – és vele együtt azok energiáját – gyűjti egybe, és rögzíti, amelyek az illető személyről az adott pillanatban, csak rá jellemző és nem utánozható módon visszaverődnek. A képmásunkban állítólag sokkal több információ ott marad rólunk, mint azt ma sejtjük.
A személyes tárgyakban rögzült energiák révén tudok kapcsolatba lépni az eltűnt személlyel. Legkönnyebben úgy lehet a folyamatot elképzelni, mint amikor egy rádión csavargatod az állomáskeresőt, mert azt az adót akarod hallgatni.
A bűnügyi nyomozók csak a fizikai test nyomait rögzítik a tetthelyeken, pedig valamilyen, ma még nem ismert módon a lélek is otthagyja nyomait. Erre tudok is egy konkrét példát felhozni: 30 évvel ezelőtt történt haláleset szálait próbáltuk kibogozni a Nyom nélkül egyik adásában, s még ennyi idő elteltével is részletes, a nyomozók által később visszaigazolt információt – azt, hogy az illetőnek eltörött az órája – tudtam a helyszínről éreznem.
Pedig a sorozatban felgöngyölített bőncselekményről semmiféle háttér információt soha nem kaptam.
Érzem, ha már nem él!
A legelső, a legalapvetőbb és legbiztonságosabb információ, amit az eltűnt személy keresésekor valamilyen személyes tárgya vagy a helyszín révén megkapok, hogy az illető él-e, vagy sem. A helyszínt illetően már könnyebb tévedni, mert az energiák a személlyel együtt mozognak, természetesen, ha nem halottról van szó. De hogy él-e vagy halott, azt azonnal megérzem, és ez az ilyen tipusú kunkáimnak a lelkileg legmegterhelőbb része.
Technikailag, sajnos, sokkal könnyebb megtalálni valakit, aki meghalt, mert rá lehet érezni a konkrét helyre, kisebb-nagyobb koncentrikus körökkel be lehet határolni a területet. De amikor a hozzátartozőkkal közölnöm kell a rossz hírt… Előfordult már az is, hogy az egész családdal találkoztam először, és én már akkor éreztem, hogy akit keresnek, az már nem él. Én ezt el is mondtam nekik, hozzátéve, hogy remélem tévedek, és itt és itt keressék…és sajnos így volt.
Belénk szerelt nyomkövetők
Azt gondolhatnánk: aki úgy ment el, hogy nem szeretné, ha megtalálnák, annak nehezebb a nyomára akadni, hiszen ez volt a szándéka.
De nem így van. Kevesen vannak köztünk, akik ezoterikus tulajdonságaikat tudatosan működtetni, és zárni azokat a csatornákat amelyek mentén utol lehet őket érni. Mert van ugyan rá mód, hogy a „gyárilag” belénk szerelt, lelki GPS-t kikapcsoljuk, esetleg szándékosan félrevező, hamis jeleket küldjünk magunkról a minket keresőknek, de a gyakorlatban erre csak nagyon kevesen képesek.
