Vajon okkal születik egy baba, abba a bizonyos családba?
Én úgy gondolom, IGEN!
Már az ősi Egyiptomban is úgy tartották, hogy a kicsik szavaiban Isteni tanítás rejlik, egy másik dimenzió üzenetével…
Már tudósok is bebizonyították, hogy a kicsik agyhullámai olyan frekvencián működnek, amilyen a transzban lévő sámánoké, vagy egy alfában lévő meditálóé. Ezen a különleges hullámhosszon pedig a tudatuk kapcsolatba léphet a végtelen információs mezővel. Így lehet az, hogy a gyerekek tudhatnak a születésük előtti eseményekről, olvashatnak a jövőben, érzékelik a szellemvilágot, láthatnak még meg nem született testvért vagy már meghalt rokont.
Emlékeik lehetnek az előző életbeli haláluk és a mostani születésük közti, köztes térről.
Rengeteg olyan történettel találkoztam az elmúlt években, amikor a szülők döbbenten szembesültek azzal, amit a pár éves gyerekük mondott nekik! Ezen képességeik születésük után fokozatosan elhalványulnak, majd végleg eltűnik. Ez kb. 7-8 éves korban szokott bekövetkezni, mikor a lelkük végleg a földi testükhöz rögzül. Ekkor mondhatjuk úgy is, hogy a szárnyaszegett kisangyal földi emberré válik.
Tehát ne feledd, mindannyian ilyen fura képességekkel születtünk! Sokak felnőttként is (már) biztosan tudják, hogy volt előző életük: 11 jel arra, hogy volt már előző életed
És jusson eszedbe ez akkor, amikor értetlenül állsz gyermeked/ unokád „halandzsáit” hallván, mert amit mi már nem látunk vagy hallunk, az lehet, hogy van, ill. volt. Nekik ez a természetes közegük, csak mi felnőttek tartjuk ezt parafenomálisnak.
Hallgassd őt végig rémület nélkül, maradj higgadt és nyugodt, elfogadó.
Fogadd el, hogy a kicsik rendelkeznek egy ösztönös, mély bölcsességgel, így vannak dolgok amikről többet tudnak, mint mi felnőttek. Indiában van egy olyan mondás, hogy: a gyerek mestere, guruja a szüleinek, és érdemes jobban odafigyelni rájuk. Egyiptomban pedig úgy tartották, hogy a kicsik szavaiban Isteni tanítás, egy másik dimenzió üzenete rejlik.
Egy pár érdekes ilyen történetet most megosztok veled.
1. „Amikor a fiam 3 éves volt, azt mondta, nagyon szereti az új apukáját, mert ő nagyon kedves. Nem igazán értettem, mert a férjem az egyetlen és igazi apukája. Megkérdeztem, miért?
Azt felelte: Az előző apukám nagyon gonosz volt. Hátba szúrt engem egy késsel, és meghaltam. De az új apukámat nagyon szeretem. Ő soha nem tenne velem ilyet.”
2. „A 2 éves kislányomat fürdettem a feleségemmel, és azt magyaráztuk neki, hogy milyen fontos, hogy lent mindig tisztán tartsa magát. Erre ő azt válaszolta, hogy ó, hozzá ott senki sem érhet. Egyszer megpróbálták, berúgták az ajtót, de én nem engedtem, és harcoltam velük, akkor meghaltam, és most itt vagyok. Mindezt úgy adta elő, mintha semmiség lenne.”
3. „ Mielőtt ide megszülettem volt egy nővérem. Ő és a másik anyukám már nagyon öreg. Jól voltak, amikor kigyulladt az autó, de én egyáltalán nem. Ekkor a fiam olyan 5-6 éves lehetett, és az egész történet hirtelen a semmiből jött.”
4. „Amikor a húgom kislány volt, gyakran mászkált a kezében nagyapánk fényképével, sírt, és azt hajtogatta, hiányzol János! János nagypapa még azelőtt meghalt, hogy én megszülettem. Anyám később bevallotta, hogy a húgom mindig olyan szófordulatokat használt kis korában, mint régen a nagymamánk.”
5.„A kis unokám pici korában rengeteg borzalmas dolgot mesélt arról, hogy a régi családja miket tett vele, hogyan ütötték, verték zárták be, végül a régi apukája annyira megégette, hogy ide talált hozzánk, az új családjához. Olyan dolgokat mondott, és olyan szavakat használt, amit egy gyermek az ő karában nem ismerhet, nem tapasztalhat. Ez 2 és 4 éves kora között zajlott. Az egész családunk egyet ért abban, hogy ezek a dolgok az előző életében történtek meg vele.”
6. „A fiam 2 és 6 éves kora között sokszor ugyanúgy azt a történetet, hogy hogyan választott ki engem, hogy én legyek az anyukája. Elmesélte, hogy valamilyen különleges ruhában van, és egy férfivel beszélget, aki segít neki teljesíteni a lelke küldetését…Addig soha nem beszélgettünk semmilyen spirituális dologról, és nem neveljük vallásosan őt. Ahogy a kiválasztás folyamatát leírta, olyan volt, mint egy élelmiszerbolt, egy fényes szoba, csak a polcokon emberek sorakoztak úgy, mint a babák, és ő engem választott. Az „űrruhát” viselő férfi megkérdezte tőle, biztos-e bennem, és ő azt mondta igen. Ez után megszületett.
A fiam ezen kívül rajong a II. világháborús harci repülőkért. Mindegyiknek ismeri a részeit, a nevét, hogy milyen területen használták őket. Fogalmam sincs, hogy ezt honnan veszi, mivel mi egyáltalán nem érdeklődünk ez iránt. Én is tudományos érdeklődésű vagyok, az apja matematikus, de úgy érezzük, ez a gyerek sokkal bölcsebb nálunk. Itthon magunk között csak nagypapának hívjuk, olyan nyugodt és bölcs mindig. Ő biztosan egy öreg lélek.”
7. „Az unokaöcsém, amikor már mondatokban tudott beszélni azt mondta a nővéremnek, hogy nagyon boldog, hogy őket választotta. Azt mondta, mielőtt kisbaba lett, egy fényes szobában volt, sok embert látott, és az anyukáját azért választotta, mert olyan kedves volt az arca.”
8. „A nagyobbik nővérem abban az évben született, amikor az apai nagymamám meghalt. Apám azt meséli, hogy amikor a nővérem már elég nagy volt ahhoz, hogy mondatokban beszéljen, azt mondta az apámnak: ’Én vagyok az anyád’.”
9. „Az édesanyám gyakran meséli, hogy amikor kislány voltam mindig arról beszéltem, hogyan haltam meg egy hatalmas tűzben. Erre egyáltalán nem emlékszem, viszont a legnagyobb félelmem az, hogy leég a házunk. Még a tábortűz közelébe sem igazán szeretek menni.”
